Erzsébet híd

Az Erzsébet híd története különösen izgalmas, hiszen eredetileg a 20. század elején épült meg, 1903-ban, és akkoriban a világ egyik leghosszabb lánchídjának számított. Nevét Erzsébet királynéról (Sisiről) kapta, akit a magyarok különösen szerettek. Az első Erzsébet híd kecses, láncos szerkezetével a mérnöki teljesítmény csúcsa volt, és azonnal Budapest egyik jelképévé vált. Ám a második világháború idején a többi hídhoz hasonlóan az Erzsébet híd sem menekült meg: 1945-ben a német csapatok felrobbantották, és hosszú ideig csak a pillérei emlékeztettek arra, milyen különleges építmény állt itt valaha.

A város sokáig nélkülözni kényszerült ezt az átkelőt, mígnem a hatvanas években döntés született az újjáépítéséről. Azonban az eredeti lánchíd helyett egy teljesen új, kábelhíd-szerkezetet terveztek, amely korszakának egyik legmodernebb megoldását jelentette. 1964-ben adták át az újjáépített Erzsébet hidat, amely azóta is a főváros közlekedési vérkeringésének egyik legfontosabb eleme. Bár sokakban nosztalgiát ébreszt az elveszett, elegáns lánchíd, a mai Erzsébet híd is a modern mérnöki tudás és a város megújulásának jelképe.

A mai Erzsébet híd hófehér sziluettje különleges kontrasztot alkot a Duna kék vizével és a háttérben magasodó Gellért-heggyel. A Belvárosból átkelve a hídról tökéletes panoráma nyílik a Budai Várra, a Citadellára és a Gellért fürdőre, míg a pesti oldalon a történelmi belváros épületei fogadják a látogatót. Az Erzsébet híd nemcsak közlekedési eszköz, hanem Budapest egyik modern ikonja, amely a város folyamatos megújulását szimbolizálja. Akár nappal, akár éjjel, kivilágítva, mindig azt üzeni: Budapest városa egyszerre őrzi múltját és építi jövőjét.